11.3.3 Az Igehirdetése

A legnagyobb kísértések egyike, amely az egy igaz Isten ismeretéből támadhat, a lelkileg önzővé válás. Olyannyira elégedettek lehetünk az Istennel való saját, személyes kapcsolatunkkal, olyannyira elmerülhetünk saját személyes Biblia tanulmányozásunkban és szellemi beállítottságunkal, hogy elmulaszthatjuk megosztani ezeket másokkal – a hittestvéreinkkel, úgymint a minket körülvevő világgal. Isten szava és az abban található igazi evangélium, felragyogó világossághoz, mécseshez van hasonlítva (Zsolt.119:105; Péld.4:18). Jézus arra hívta fel figyelmünket, hogy senki sem azok közül, aki ilyen világossággal bír, rejti el azt a véka alá, hanem azt a nyilvánosság elé tárja (Mt.5:15). "Ti vagytok a világ világossága" Krisztusba történt víz alámerülésünk által, aki "a világ világossága" (Mt.5:14; Jn.8:12). Majd így folytatta: "Nem rejthető el a hegyen épült város" (Mt.5:14).

Ha valóban az igaz evangélium szerinti életet élünk, amelyet megértettünk, akkor a mi "szentségünk" nyilvánvaló lesz azok számára, akikkel együtt élünk. Képtelenek leszünk elpalástolni azt, hogy el vagyunk választva az Isten Országban való reménységre, valamint elválasztva a világ útjaitól.

Tapintatosan keresnünk kell az igazság ismeretének megosztását mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerülünk: a beszélgetések menetét a lelki dolgok köré irányítani, megbeszélni a tantételeket más felekezetek tagjaival, szórólapokat osztogatnunk, sőt feladnunk apróhirdetéseket a helyi médiákba, mindezek olyan lehetőségek, melyeken keresztül ragyogtathatjuk fényünket. Nem gondolhatjuk úgy, hogy a tanuskodás szolgálatát meghagyhatjuk más hívőknek, mindannyian egyénileg vagyunk felelősek. A Krisztadelphian közösség viszonylag kevés szervezett, nagyszabású Igehirdetést kezdeményez más felekezetekkel összehasonlítva. Mindannyian egyénenként tesszük meg mindazt, amit lehetőségünkben áll, többnyire személyes költségeink saját fedezetével.

Az Igehirdetés egyik legeredményesebb módja, amikor családunknak illetve azoknak az embereknek beszélhetünk hitünkről, akikkel közvetlen kapcsolatban állunk. Azok, akiknek feleségük illetve férjük nem osztja meg hitünket beszéljenek nyíltan hitükről házastársuknak, ámbár, ha ez már egyszer megtörtént, nem bölcs dolog folyamatosan fenntartani ezt a témát, vagy bármilyen nyomást gyakorolni rájuk. A mások nyomására történő megtérésekben Isten nem gyönyörködik. A mi feladatunk, hogy tanúbizonyságot tegyünk az Igazságról anélkül, hogy figyelembe vennénk az evangélium hívására adott válaszok halogatását az egyes esetekben. Óriási a felelősségünk abban, hogy tanulságot tegyünk hitünkről (Ezék.3:17-21). Ha Krisztus visszatér még a mi életünkben, akkor majd "Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik" (Lk.17:36). Valóban szokatlan volna, ha nem beszéltünk volna a családunknak vagy munkatársainknak Krisztus második eljöveteléről, amikor az majd megtörténik.