9.3 Felajánlás értünk és önmagáért

Nagyon fontos megértenünk, hogy hogyan volt Jézus Krisztusnak része saját áldozatában. Kétségtelen, hogy áldozata a mi érdekünkben saját magának is a javára szolgált. Ezt a témát nézve, emlékeznünk kell arra, hogy Jézus nem vétkezett, annak ellenére, hogy a mi emberi természetünket viselte. Megosztotta az emberi lények halandóságát és bűnre való hajlamosságát azokkal akikért eljőtt megmenteni. Amint már ebben a tanulmányban kihangsúlyoztuk "..hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben". Láthattuk, hogy Atyjához való tőkéletes engedelmesség által, bűnre való hajlamosságát legyőzte, annak ellenére, hogy ez a kereszthalálhoz vezetett. Ennek ellenére neki is szüksége volt "üdvösségre"vagy "megváltásra"a haláltól. Ezt világosan megerősítik a próféciák melyek halálát mejövendölték.

"Kezedre bizom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" (Zsolt 31:6) Emlékezzünk vissza, hogy ezek voltak Jézus utolsó szavai a kereszthalála előtt (Lk 23:46). Atyjában látta az Ő megváltoját aki: "…engem kivált a holtak hazájából"(Zsolt 49:16).

"Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istemen, szabadító kősziklám! Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között" (Zsolt 89:27,28). Láthatjuk, hogy Atyjához szóló imádsága által, Isten megváltja Őt a halálból és felmagasztalja az "elsőszülőtt"pozicióba.

Ezek az Írások emlékeztetnek minket arra, hogy Jézusnak is szüksége volt a halálból való megváltásra, mely Ádám bűnbe esésének következménye képpen minden embert érintett.

Péter, Jézus haláláról és feltámadásáról ezt mondta: "azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt" (ApCsel 2:23,24). Lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt, mivel "a bűn zsoldja a halál", de annak ellenére, hogy kísértve volt, soha nem engedett a kísértésnek és nem bűnözőtt. Következésképpen nem volt lehetséges, hogy egy igazságos ember a sírban (halál) maradjon. Isten mindig igazságos (Zsolt 89:15). Ezért tökéletes engedelmességének következményeként Jézus megtörte a bűn és a halálkötelékét, úgy önmaga, mint az ő nevében megkeresztelteknek. Bűneink általa bocsáttattnak meg (Mt 26:28), és reményünk lehet a halhatatlanságot ővele megosztani.

"Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az Istennek él"(Róm 6:9,10). Jézus meghalt a bűnbeesés végett, mégis életre lett keltve mivel nem volt igazságos, hogy egy bűntelen ember a sírban maradjon.

"Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kíáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélerméért. Jólehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mind-azok számára, akik engedelmeskednek neki ".(Zsid 5:7-9) Imádság és egy engedelmes élet eredménye képpen szabadította meg Atyja a sírból (halálból).

"Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett" (Zsid 9:12). Itt Pál rámutat a különbségre a Főpap belépése a Szent Hajlékba (Sátor), és Jézus Isten előtti megjelenése között (v24). Jóllehet a főpap kétségtelen vér felajánlásokkal ment be a Szent Helyre, ez előre mutatott az Isten Fiának nagy áldozatára – őnmaga. Itt láthatjuk, hogy ő áldozati felajánlása által elnyerte az "örökkévaló megváltást" – megszabadult a halál kötelékéből. Halandóság, a vele született (velejáró) gyengeséggel és bűnre való hajlamosággal, úgy tekinthető mint e kötelék mestere. De Krisztus engedelmessége kereszthaláláig megtörte ezt a köteléket önmagának és mindazoknak akik nevét magukra vették (keresztelés által). S így ő volt az aki halála által megsemmisíttette azt "…akinek hatalma van halálon, vagyis az ördögöt… ‘(Zsid 2:14). S ez által megkapta az "örök megváltást".

"A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen " (Zsid 13:20,21). Pál azzal a ténnyel fejezi be ezt a levelét, hogy Isten az örök szövetség vére által kihozta (Jézust) a halottak közül. Ez volt az a vér melyre Jézus az emeleti szobában utalást tett (az utolsó vacsora alkalmából) mondván: "…ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára"(Mt 26:28). Amint korábban láttuk az ő vére az életére vonatkozik. Életét készségesen adta válságul (Mt 20:28), hogy az emberiséget megváltsa a bűn és a halál kötelékéből, ha Jézusban hisznek és ő általa Istenhez fordulnak.

Kereszthalálában kinyilvánította azt amit egész életében tett, megtagadta a test kisértéseit, és ekkor a vágyakozó, indulatos test keresztre-feszítésében önként kihirdette ezt és igy alázatosan szabad folyást engedett Isten akaratának. Pál ezt írta: "…emberekhez hason- lóvá lett,…megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, még- pedig a kereszthalálig" (Fil 2:7,8). Ebben készségesen alávetette magát Isten akaratának. "Ezért (elképesztő engedelmessége miatt) fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére"(Fil 2:7-11). Ebben az engedelmesség utolsó cselekedetében Isten dicsőitve lett, és ezután az Atya teljesítette Jézus kérelmét: "…dicsőits meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett" (Jn 17:5). Felemeltetett halha-tatlanságba, vagy isteni természetbe, és az Atya jobb oldalán ül. Azáltal, hogy egész életén keresztül Atyja akaratát hüségesen megtette, még a kereszthaláláig is, megnyitotta az útat, megosztani azt amit ő nyert az örök életet, mindazok részére, akik nevében megkeresztelkednek. A halállal véget vetett a bűnre hajlamos emberi természetnek, ami a bűn által uralkodott. Ámulatban és hitben látjuk őt aki "Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyuljatok meg"(1Pt 2:24). Ha elmélkedünk ezeken a dolgokon, tudatára ébredünk, hogy engedelmeségének utolsó cselekedetével: "…megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet "(2Tim 1:10).